A kétlakásos ház(E-könyv)

„Nem ismerted a nagymamámat. Meghalt, már azelőtt, hogy találkoztam volna Abe-bel. Igazi vidéki asszony volt, nagyon konok és nagyon babonás. Nem tehetsz kalapot az ágyra, nem ehetsz meg csak egy olajbogyót. Ő nagyon hitt az ilyenekben. Azt is mondta, hogy ha egy terhes nő lányt akar, soha ne egye meg a kenyér végét, hanem a közepét. Ha pedig fiút szeretne, akkor csak a sarkát egye meg. „

„– Remélem, jól telt a hétvégéd – mondta Sheilának.
Amint kipréselte a szavakat a száján, máris gratulált magának a megfogalmazáshoz. Nem követte el azt a hibát, hogy nyitott kérdést tegyen fel: „Milyen volt a hétvégéd?” A gyakorlásai során ráébredt, hogy az ilyenekre az emberek hajlamosak hosszan és vontatottan felelni. A „Kellemes hétvégéd volt?” már valamivel jobb, mert ha szerencséd van, akkor egy gyors „igen” vagy „nem” választ kapsz. De még ez is kockázatos. Azzal, hogy kijelentette: reméli, Sheilának jó hétvégéje volt, biztos lehetett benne, hogy megoldotta: a titkárnőnek még csak nem is kötelező válaszolnia. Úgy vélte, egy ilyen megjegyzésre a legmegfelelőbb reakció a bólintás. Ennél többre semmi szükség.”

„Mégis ki az, aki levest főz hálaadásra? Persze más ünnepeken ők is szoktak levest enni, de azokat össze sem lehetett hasonlítani ezzel. Ez halványzöld volt és fura ízű. Faye néni azt mondta, hogy zellerkrém, de Judith úgy tett, mintha ezt meg se hallotta volna. Attól félt, ha belegondol, hogy miből készült, akkor képtelen lesz megenni. És még finoman fogalmazott. „