Martina naplója 5. Kaland az állatparkban

Martina történeteit olvasva újraélem az ifjúságom, és elábrándozom a kalandokon, amiket én is szerettem volna átélni.
– Tennünk kell valamit ezért a kicsiért! – mondta, és az egyik zsebéből előhúzott egy nagy kulcscsomót. – Így, hogy ilyen pici korában kipottyant az erszényből, nehéz lesz elérni, hogy az anyja visszafogadja!
Mielőtt kinyitotta volna a hatalmas lakatot, ami a kenguruk kifutójának bejáratát zárta, elővett egy adóvevőt a mellénye zsebéből, és segítséget hívott. – Segítségre van szükségem a kengurukarámnál – mondta határozott hangon. – Azonnal.
– A mamája nem segít? – kérdezte Alessia, és egyre csak a földre pottyant kicsit nézte. – A tévében az összes állatos dokumentumfilmben az anyák segítenek a kicsinyeiknek.
– De a kenguruk nem – magyarázta Khadim. – Ha egy kengurumama egy olyan helyzetben veszti el a kicsinyét, ahol veszélyben érzi magát, nagyon nehéz rávenni, hogy visszamenjen a kölyökért.
Igaz történet. Olvasd el Martina minden kalandját!