Amikor minden összeomlik körülöttünk, vajon képesek vagyunk foggal-körömmel küzdeni valakiért?
Az én életem akkor kezdődött, amikor Rylee a karomba zuhant abból a rohadt raktárból. Érzéseket keltett bennem. Egésznek éreztem magam, pedig azt hittem, hogy örökre csonka maradok. Ő lett a mentőövem, pedig nem is sejtettem, hogy szükségem van rá. Igen, a francba is, megéri küzdeni érte… De hogyan küzdjek érte, ha úgy érzem, hogy nem érdemlem meg?