A Sors játéka (Hades 1.)

„– Ess szerelembe, Hades! Várj, még jobb: találj egy lányt, aki szerelmes lesz beléd. – Aphrodite összecsapta a tenyerét, és felkiáltott. – Ez az! Találj valakit, aki beléd szeret.

Hades állkapcsa megfeszült, Aphrodite pedig úgy meredt rá, mintha most ő akarna a lelkébe látni. Sértőek voltak a feltételei. Ha ilyen könnyen szerelembe tudna esni, akkor nem lenne egyedül.

– Ez most valami vicc? – kérdezte Hades halkan és nyugodtan, pedig harag kavargott benne. Később meg kell kínoznia majd valakit, hogy levezesse a feszültségét.”

„A lány összepréselte az ajkait a kérdésre, Hades mellkasát pedig összerántotta a félelem. Ez a nő valahogy kapcsolatban áll Demeterrel, aki minden bizonnyal a legborzasztóbb dolgokat mesélte neki róla. Ha azt remélte, hogy képes lesz leszámolni az őt övező borzalmas legendákkal, akkor több időt kell töltenie vele, amit azt jelenti, hogy meg kellett tudnia, hogy ki is ő. Így aztán őszintén válaszolt a kérdésére.

– Kedvesem, én mindenképp nyerek.

A lány szeme elkerekedett, és olyan gyorsan pattant fel, hogy majdnem feldöntötte a székét. Soha senki nem akarta még ilyen sietve elhagyni a társaságát. A neve úgy csúszott ki a száján, mint egy átok.”

„Hades megragadta Persephone vállát, és a szájára tapasztotta az ajkát. Anélkül is megajándékozhatta volna a kegyével, hogy egy ujjal is hozzáér, de éppen kapóra jött neki ez az ürügy. Ezt figyelembe véve sokkal gyengédebb is lehetett volna, de rájött, hogy képtelen megzabolázni magát. A teste úgy reagált, mintha lángra lobbant volna, tüze pedig arra várt, hogy elfojtsák. Nevetségesnek érezte magát, számtalanszor csókolt és szeretkezett már, de soha nem érezte még ezt… bármi is legyen ez. Ezt az égető vágyat, ezt a kétségbeesett szükséget, hogy magáénak tudja, megvédje, és szeresse ezt a nőt.”