Ó, Pénelopé! – Mire vársz, hogy boldog légy? (Ó, Pénelopé! 1.)

„Mire vársz, hogy boldog légy?
Mire vársz, mondd, miért nem lépsz?”

A nevem Pénelopé, tizenegy éves vagyok,
jó fej szülőkkel és egy hülye nővérrel áldott meg a sors.
Van két barátnőm és egy szerelmem (totál odavagyok Artusért).
Szeretek a barátnőimmel beszélgetni,
kéz a kézben andalogni Artusszel,
és a buszmegállóban ücsörögve gondolkozni
(igen, tudom, fura szerzet vagyok).
Rossz napjaimon azon filózok például,
hogyan lehet megváltoztatni a világot,
amikor az ember csak tizenegy éves?
A nagyi szerint egy ezer mérföldes út is egy lépéssel kezdődik.
Ez túl egyszerűnek tűnik. Vagy mégis igaza van?

Ahogy az ég se folyton kék, úgy az élet se mindig rózsaszín.
De talán segíthetünk egy kicsit átszínezni.