The Rules of Dating My Best Friend's Sister - Hogyan randizz a legjobb barátod húgával (Hogyan randizzunk? 2.)

„– Esküszöm, anya… Én nem akartam, hogy ez történjen, de egyszerűen képtelen vagyok kiverni a fejemből ezt a másik srácot. Olyan dolgokon jár az eszem… Warren az egyetlen férfi, akivel valaha voltam. Akkor meg mégis honnan tudhatnám, hogy ő az igazi? Mármint, én szeretem a csirkét, és a csirke valószínűleg boldoggá is tenne, hiszen soha életemben nem kóstoltam mást. Érted? De a steak valami nevetségesen ínycsiklandó, és mi van, ha sosem ébredek rá, hogy a steaket jobban szeretem, mint a csirkét? Ez azt jelenti, hogy a csirke már nem is olyan jó? Vagy hogy a hátralevő életemben halálra fogom unni magam a csirkétől? Mi van, ha a csirke már nem képes kielégíteni az igényeimet? – Éreztem, hogy kissé elhatalmasodik rajtam a pánik. – Meg kellene kóstolnom a steaket, anya? Azt kellene tennem? Te elmondanád, ha így lenne, igaz?”

„– Rettegek attól, hogy elengedek valakit, akiben valóban csodálatos partnerre lelhetnék, csak azért, mert most itt tombol bennem ez a tűz, ami egy nap végül ki is éghet. Vagy még rosszabb, el is pusztíthat. Mihez kezdek akkor? 
– Elképzelhető, hogy egyedül maradsz. Ez az igazság. Nem is fogom szépíteni. De az élet arról szól, hogy néha kockáztatnunk kell, Lala. Nem mindig a biztos út a legjobb út. Mi van, ha valami káprázatosról maradsz le, csak mert túlságosan félsz attól, hogy közben mindent elveszíthetsz?”

„– Lala – vigyorgott anya. – Soha korábban nem láttalak még ennyire a felhők felett lebegni. Nemhogy a Warrennel való kapcsolatod derekán, de még akkor sem, amikor megkért, hogy menj hozzá feleségül. Ez sok mindent elárul. Mondj csak, amit akarsz Holdenről, de látom, milyen erős érzelmeket vált ki belőled, ami pedig egyáltalán nem egyszerű ebben a családban, mióta a bátyád meghalt. – Ryan említésére anya arcáról lehervadt a mosoly. – Hiszen évekig csak vegetáltunk. Még ha nem is válna be a dolog Holden és közted, akkor is úgy gondolom, hogy ki kellene élvezned ezt a helyzetet. Tekints rá úgy, mint életed egy jelentős fejezetére. Ezek a fejezetek pedig nem tartanak örökké, ellenben elvezethetnek egy következőhöz, ahonnan már egyenes az út a boldogan éltek, míg meg nem haltak befejezéshez.
– Csak nem azt akarod mondani, hogy regénybe illő az életem, anya? – kuncogtam.
Anyám felnevetett.
– Minden ember okkal bukkan fel az életünk lapjain. Most már csak azt kell kitalálnunk, hogy Holden egyszerű mellékszál vagy inkább egy hosszú távra kiszemelt főszereplő.”