Szeress Mexikóban (Ízek mágiája 1.)

„Ám hiába iparkodott, sehogy sem sikerült felidéznie azt a pillanatot, mikor először érezte meg a karácsonyi szendvics illatát, de hogy is emlékezhetett volna rá, hiszen bizonyára még születése előtt történt. Talán pont a szardínia és a kolbász különleges szerelme szólította meg annyira, hogy feladja éteri lebegését, kiválassza Elena mama méhét, hogy ő lehessen az édesanyja és ezáltal beleszülethessen a De la Garza családba, ahol ennyire ízletesen étkeznek, és ilyen különleges kolbászt készítenek.”

„Hiszen még a napot is lángra lobbanthatná egy ilyen nézés! Azon kezdett töprengeni, vajon mi történne, ha Gertrudis felpillantana egy csillagra. A teste melege, aminek feltüzeléséről a szerelem gondoskodott, bizonyára energiaveszteség nélkül érné el a végtelen űrt, és kebelezné be a tekintetét megragadó csillagot. Ezek a hatalmas égitestek csak úgy voltak képesek évmilliókon keresztül életben maradni, hogy módszeresen figyeltek arra, nehogy magukba szívják a szerelmesek pillantásából áradó tüzet, különben ezer darabra robbantak volna szét. Így mikor egy forró pillantás megtalálja őket, mintegy tükörként azonnal visszaküldik a földre az égető sugarakat. Ez magyarázza a csillagok éjszakai ragyogását.”