A káosz érintése (Hades és Persephone 4.)

„Persephone ezzel nem tudott vitatkozni. És egyébként is, fontosabb dolgok forogtak kockán.
– Knossosba kell mennünk! – jelentette ki.
– Várjunk csak egy percet, Seph! – ellenkezett Apollo. – Ez nyilvánvalóan csapda.
– Tisztában vagyok vele.
Viszont ez sem változtatott semmin.
– Tudom, hogy mindennél jobban szeretnéd hazahozni Hadest – mondta Hecate. – De óvatosnak kell lennünk. Apollónak igaza van. Tudjuk, hogy Theseus a gyűrűdet követve ejtette foglyul Hadest, és az is valószínű, hogy tudja, te az energiáit akarod követni. Azt akarja, hogy menj be abba a labirintusba. Erre számít.”

„Hades pislogva próbálta hozzászoktatni magát a fényhez, és egy idő után felderengett előtte Theseus alakja. Túl tiszta és rendezett volt a labirintus őrületéhez képest. Jól szabott kék öltönyt és vasalt fehér inget viselt.
– Azt hiszem, csalódtam volna benned, ha nem próbálsz megszökni.
Hades a félistenre meredt, és szorosabban megmarkolta a pengéjét.
Theseus észrevette, és csettintett a nyelvével.
– Hera nem fog örülni, hogy megölted a kis kedvencét.
Hades továbbra is szótlanul állt.
– Tudod, legalább olyan izgalmas veled beszélgetni, mint egy téglafallal.
– Akkor talán befoghatnád.”

„Újabb rengés rázta meg az Alvilágot, Persephone pedig a vele szemben álló Hecatéra pillantott. Az istennő sötét és komor tekintettel nézett vissza rá.
– Mennünk kell!
– Mennünk? – visszhangozta Persephone.
– Meg kell állítanunk a titánokat – felelte Hecate. – Már amennyire tudjuk.”