Egy kutya négy élete - Cooper története

„Kinyílt a ketrecem ajtaja. Felpillantottam, ahogy apa benyúlt és megfogott, hogy gyengéden kihúzzon.
Három ember volt mellette. Az egyik egy magas férfi. A másik egy fiú, idősebb Avánál. A harmadik is egy fiú volt, kisebb a másiknál, de még mindig nagyobb, mint Ava. Egy székben ült, aminek kerekei voltak.
Apa a székben ülő fiú ölébe tett.”

„– Én vagyok a szórakoztatóbb fiú a családban – közölte velem Grant, ahogy elvettem a jutalomfalatot a kezéből. – Burke azt mondja, te munkakutya vagy, de majd ha egy kicsit idősebb leszel, megyünk kirándulni meg labdázok veled. Majd meglátod. Velem normális kutya lehetsz. Burke meg mindenféle kiképzést akar veled csinálni, hogy segíthess neki iskolába járni.”

„– Segítőkutyaként Coopernek jól kell éreznie magát minden helyzetben, hogy ne vegyen tudomást a zavaró dolgokról, és jól kijöjjön más állatokkal, gyerekekkel és felnőttekkel. Gondoljátok csak végig. Ott leszünk az iskolában. Nem számíthatok arra, hogy minden gyerek és tanár tudja majd, nem zavarhatja Coopert, amikor dolgozik. Hozzá kell szoknia a káoszhoz. Ki akarom tenni annyi különböző hatásnak, amennyinek csak tudom.”