TUDTAM, HOGY EZ A LÁNY AZ ÉN EMBEREM. Ő AZ, AKIRE VÁRTAM.
De ez a lány, aki a nekem való ember volt, valahogy nem hallott engem. Nem volt elég hangos az ugatásom, hogy elérjen hozzá. Nem voltam elég nagy, hogy átugorjam a kerítést, és odafussak hozzá. Egyszerűen továbbsétált a három kutyával a pórázon, Gail pedig benyúlt értem a ketrecbe.