Drowning Erin - Erin mélységei (Olívia ébredése 2.)

„Olyan különös, ösztönös dolog, ahogy a hangjával és az arckifejezésével el tudja érni bennem ezt a változást, mintha a bőröm túl feszesre húzódna a csontjaimon, az ajkam bizseregni kezd, és valahogy mindenem mintha túl érzékeny lenne és végtelenül törékeny. Egyetlen másodperce még semmit sem éreztem, most meg mindent érzek egyszerre.”

„A fény csillog és táncol körülöttünk, és csak a lélegzetünket és a halk szavait hallom. Szeretném, ha így maradhatnánk, pontosan így órákig és napokig és hetekig.

Szeretem őt.

A két szó úgy fogalmazódik meg a fejemben, mintha mindig is tudtam volna. Mint amikor gyerekként a homokba temettem a lábamat. Pontosan tudtam, mi van ott, csak alaposabban meg kellett volna néznem, de nem akartam látni.”

„– Én nem utállak.

– Csak úgy teszel – feleli lágyan, és a tekintete fogva tart egy pillanatra.

Komolyan beszél, és van valami a hangjába, amitől libabőrös leszek. Amint kimondja, tudom, hogy ez az igazság. Csak színlelek. Már a kezdetektől fogva.

– Túl meleg a víz. Elég volt – jelentem be, és felpattanok. Amikor felnézek, már nem vigyorog, csak bámulja, ahogy a víz lefolyik a testemről, aztán gyorsan elkapja a tekintetét, és már kint vagyok a jacuzziból, amikor meghallom a hangját:

– Ne aggódj, Erin! – suttogja. – Én is csak úgy teszek, mintha utálnálak.”