Három vakrandi (Számok és randik 1.)

„– Sziasztok, Noely Clark vagyok, a Jó reggelt, Malibu! műsorvezetője. Mint tudjátok, szingli vagyok és társat keresek. Huszonhét éves nőként, rengeteg balul sikerült kapcsolattal, egyéjszakás kalanddal és randival a hátam mögött, úgy érzem, megértem a változásra. Olyan programra vágyom, ahol nem a celebségem a legfőbb téma, ahol önmagam lehetek, és nem kell úgy viselkednem, mint a tévében.”

„AJóLázadó
Áttanulmányozom a profilt. Nem sok minden derül ki belőle; a pasi kalandvágyó, szereti a házi készítésű brownie-t, és ha csak teheti, jótékonykodik.
Érdekes, de ami még ennél is érdekesebb, az a profil-emoji. Egy motor, ami szöges ellentétben áll az Öltönyös világával, szóval a lehető legideálisabb. Még most sem értem, hogyan ábrándulhat ki belőlem ilyen gyorsan valaki, aki korábban kerek perec megmondta, miféle tervei vannak velem. Virágot küldött. Meg villanykörtét. Felébresztette bennem a reményt.”

„– EladóLány?
Hátrafordulok, lehet, hogy kicsit gyorsan, mert meg kell kapaszkodnom, nehogy leessek a székről.
– HokisSrác? – Nem látom a pasi szemét. A mellbimbója magasságában lehetek, megigézve bámulom a széles és izmos mellkasát. Azta! Forróság fut végig a tarkómon, tudom, hogy ez nem a whisky, hanem a kigyúrt mellkas hatása. Hát ez meg mi… csak nem a mellizma? Milyen szálkás, nagy és kívánatos, huh! Kíváncsiságtól fűtve böködöm meg. Amikor az ujjam visszapattan róla, halkan felkacagok. – Izom! – dünnyögöm az orrom alatt.
Hát ez nagyon fincsi! HokisSrác szendvicszabálás helyett inkább a konditeremben izzad.”